Leírás
Az Osservanza-bazilika, vagyis a Szent Bernardin-bazilika a Capriola-dombon áll, Siena központján kívül, ott, ahol Szent Bernardin élt. A városon kívüli templomok közül ez a legfontosabb: reneszánsz téglaépület, amelyen egy kupola és egy harangtorony emelkedik.
Kívülről az épület burkolata teljesen égetett téglából készült, nyeregtetős homlokzattal, kör alakú rózsaablakkal és az egyetlen kapu előtti előcsarnokkal. Belül a templom visszafogott reneszánsz formákat mutat: fehér falakat és pietra serena díszítéseket.
A legszebb alkotások Andrea della Robbia mázas terrakottái: a homlokzat belső oldalán két tondó Toulouse-i Szent Lajossal és Szent Bonaventúrával, a diadalív tövében a angyali üdvözlet angyalának és a Szűzanyának az alakja, valamint egy Mária mennybevétele a bal oldali kápolnában.
Ezután jönnek Sano di Pietro triptichonjai: a Madonna a Gyermekkel, Szent Jeromossal és Szent Bernardinnal, valamint a Szűz megkoronázása (1450–1460). Andrea di Bartolo egy poliptichonja (1413) teszi teljessé a bal oldali negyedik kápolnát.
A templom alatt található a kripta a Petrucci család sírhelyével, ahol Pandolfo nyugszik. A kolostorban nyílik a Pandolfo-loggia, az ebédlőben pedig Francesco Franci Utolsó vacsorája (1710) látható; a Castelli Múzeumban őrzik Szent Bernardin ereklyetartóját a 15. század közepéről.
1944. január 23-án az amerikai bombák majdnem romhalmazzá változtatták a bazilikát. Ma mégis érintetlennek tűnik, mert a háború után Egisto Bellini építész olyannak építette újjá, amilyen volt, fényképek és a szerzetesek visszaemlékezései alapján. 1949-ben szentelték fel újra.
Nem ez volt az első alkalom, hogy talpra állt: Siena 1554-es ostroma már megrongálta. A barokk újjáépítés után 1922 és 1932 között komoly felújításon esett át, 1924-ben pedig kisebb bazilika rangjára emelték.
A kolostort 1403-ban alapította boldog Giovanni da Stroncone. A templom építését 1476-ra teszik, a munkálatok az 1490-es években fejeződtek be: a tervet valószínűleg Francesco di Giorgio Martini készítette Giacomo Cozzarelli közreműködésével.
Pandolfo Petrucci 1495 után bővítette a kolostort, később, 1505 után pedig Timoteo de' Medici testvér.
Kívülről az épület burkolata teljesen égetett téglából készült, nyeregtetős homlokzattal, kör alakú rózsaablakkal és az egyetlen kapu előtti előcsarnokkal. Belül a templom visszafogott reneszánsz formákat mutat: fehér falakat és pietra serena díszítéseket.
A legszebb alkotások Andrea della Robbia mázas terrakottái: a homlokzat belső oldalán két tondó Toulouse-i Szent Lajossal és Szent Bonaventúrával, a diadalív tövében a angyali üdvözlet angyalának és a Szűzanyának az alakja, valamint egy Mária mennybevétele a bal oldali kápolnában.
Ezután jönnek Sano di Pietro triptichonjai: a Madonna a Gyermekkel, Szent Jeromossal és Szent Bernardinnal, valamint a Szűz megkoronázása (1450–1460). Andrea di Bartolo egy poliptichonja (1413) teszi teljessé a bal oldali negyedik kápolnát.
A templom alatt található a kripta a Petrucci család sírhelyével, ahol Pandolfo nyugszik. A kolostorban nyílik a Pandolfo-loggia, az ebédlőben pedig Francesco Franci Utolsó vacsorája (1710) látható; a Castelli Múzeumban őrzik Szent Bernardin ereklyetartóját a 15. század közepéről.
1944. január 23-án az amerikai bombák majdnem romhalmazzá változtatták a bazilikát. Ma mégis érintetlennek tűnik, mert a háború után Egisto Bellini építész olyannak építette újjá, amilyen volt, fényképek és a szerzetesek visszaemlékezései alapján. 1949-ben szentelték fel újra.
Nem ez volt az első alkalom, hogy talpra állt: Siena 1554-es ostroma már megrongálta. A barokk újjáépítés után 1922 és 1932 között komoly felújításon esett át, 1924-ben pedig kisebb bazilika rangjára emelték.
A kolostort 1403-ban alapította boldog Giovanni da Stroncone. A templom építését 1476-ra teszik, a munkálatok az 1490-es években fejeződtek be: a tervet valószínűleg Francesco di Giorgio Martini készítette Giacomo Cozzarelli közreműködésével.
Pandolfo Petrucci 1495 után bővítette a kolostort, később, 1505 után pedig Timoteo de' Medici testvér.