Leírás
A Piazza-kápolna (Cappella di Piazza) egy márvány tabernákulum a Torre del Mangia tövében, a Piazza del Campón. Kiáll a Palazzo Pubblico síkjából, és ez az egyetlen épület, amely kilép a tér palotáinak vonalából: kicsi, mégis azonnal szembetűnik.
A kis kápolna közvetlenül a Torre del Mangia alatt áll, a Palazzo Pubblico mellett, és a tér minden pontjáról látszik.
A sarokpilléreken gótikus fülkék állnak szentek szobraival, amelyeket 1378 és 1382 között faragott Mariano d'Angelo Romanelli. Egyedül a Szent Bertalan-szobor kivétel: ez elöl, a bal oldali pillér alsó részén áll, és Bartolomeo di Tommé, vagyis Pizzino műve.
Fent látható Antonio Federighi reneszánsz boltozata, amelyet félköríves ívek tartanak. Tőle való a koronázóelemek különc, antikizáló díszítése is.
A kovácsoltvas rácsok 14. századiak, Conte di Iello Orlandi és Pietruccio di Betto munkái. Az oldalsó kerítésnél olyan márványlapok vannak, amelyeken 13. századi, pisai stílusú dombormű látható; ez talán a dóm egykori keresztelőmedencéjéből származik, amelyet a keresztelőkápolna létrehozásakor szétszereltek.
A kápolna egy fogadalomnak köszönheti létét. 1348-ban a fekete halál sújtotta Sienát, és a város 1352-ben úgy döntött, hogy ezzel a tabernákulummal mond köszönetet a Szűzanyának a elhárított veszedelemért.
A munkálatok hosszú ideig tartottak. Az építkezést Domenico di Agostino kezdte el, és évtizedekig húzódott: a sarokpilléreket többször újjáépítették, mai alakjukat 1376-ban nyerték el Giovanni di Cecco vezetésével. Akkoriban még csak pillérek voltak, egyszerű tetővel fedve.
Egy évszázaddal később megjelent Federighi, aki 1461 és 1468 között az egyszerű védőtetőt kőboltozatra cserélte. A homlokzat márványait 1846-ban Enea Becheroni újította meg.
Az oltár felett 1537 és 1539 között Sodoma freskót festett a Madonnáról a Gyermekkel és az Atyaistenről. A freskóból csak töredékek maradtak meg, ezek ma a Palazzo Pubblico városi múzeumában (Museo Civico) találhatók, a kápolnától néhány lépésre.
A kis kápolna közvetlenül a Torre del Mangia alatt áll, a Palazzo Pubblico mellett, és a tér minden pontjáról látszik.
A sarokpilléreken gótikus fülkék állnak szentek szobraival, amelyeket 1378 és 1382 között faragott Mariano d'Angelo Romanelli. Egyedül a Szent Bertalan-szobor kivétel: ez elöl, a bal oldali pillér alsó részén áll, és Bartolomeo di Tommé, vagyis Pizzino műve.
Fent látható Antonio Federighi reneszánsz boltozata, amelyet félköríves ívek tartanak. Tőle való a koronázóelemek különc, antikizáló díszítése is.
A kovácsoltvas rácsok 14. századiak, Conte di Iello Orlandi és Pietruccio di Betto munkái. Az oldalsó kerítésnél olyan márványlapok vannak, amelyeken 13. századi, pisai stílusú dombormű látható; ez talán a dóm egykori keresztelőmedencéjéből származik, amelyet a keresztelőkápolna létrehozásakor szétszereltek.
A kápolna egy fogadalomnak köszönheti létét. 1348-ban a fekete halál sújtotta Sienát, és a város 1352-ben úgy döntött, hogy ezzel a tabernákulummal mond köszönetet a Szűzanyának a elhárított veszedelemért.
A munkálatok hosszú ideig tartottak. Az építkezést Domenico di Agostino kezdte el, és évtizedekig húzódott: a sarokpilléreket többször újjáépítették, mai alakjukat 1376-ban nyerték el Giovanni di Cecco vezetésével. Akkoriban még csak pillérek voltak, egyszerű tetővel fedve.
Egy évszázaddal később megjelent Federighi, aki 1461 és 1468 között az egyszerű védőtetőt kőboltozatra cserélte. A homlokzat márványait 1846-ban Enea Becheroni újította meg.
Az oltár felett 1537 és 1539 között Sodoma freskót festett a Madonnáról a Gyermekkel és az Atyaistenről. A freskóból csak töredékek maradtak meg, ezek ma a Palazzo Pubblico városi múzeumában (Museo Civico) találhatók, a kápolnától néhány lépésre.