Leírás
A Quattro Torri-kastély 14. századi eredetű erődített épület; előbb a Cinughi, majd a Bichi család birtokolta. Siena városának védelmét szolgálta, az 1555-ös háború idején pedig Marignano őrgrófjának adott szállást, és ekkor elveszítette híres berendezésének nagy részét.
Miután a város a Mediciek uralma alá került, a kastély elvesztette védelmi szerepét, és vidéki rezidenciává vált, valódi villává azonban sosem alakították át.
1885 óta a Ponticelli család tulajdona.
Nevét négy saroktornyáról kapta, amelyek alaprajzukban eltérnek egymástól, magasságukban és formájukban viszont hasonlók. A kastély magányosan áll egy kiemelkedő tisztáson, olajfák, ciprusok és más fák ölelésében.
Teljes egészében téglából épült, impozáns külsejét rézsűs falláb erősíti; ennek tövében, a várárok helyén, keskeny kert húzódik geometrikus mintájú sövényekkel. Végigfutó övpárkány jelzi a nemesi emeletet (piano nobile), az öregtorony és a tornyok koronázópárkányát pedig egyaránt háromkaréjos függőívsor és ferdén rakott téglasorok díszítik, amelyek élénk, fény-árnyékos csipkemintát rajzolnak. A nyílások többnyire nyomott ívesek, emellett néhány lőrés is akad. A főhomlokzatokon három ablaktengely fut, a tornyok minden külső oldalán pedig egy, amely a nagyobb tornyok tetején kettőre bővül. A falakat számos állványlyuk pettyezi.
A jellegzetesen sienai, kettős ívkeretes csúcsíves kapun át – amely fölött szuroköntő ül – jutsz be a kis, szabálytalan négyszög alaprajzú belső udvarba, amelyet három oldalról nyolcszögű vagy kötegelt pillérekre támaszkodó árkád övez. Innen rövid, szintén téglából rakott lépcső vezet fel a nemesi emeletre.
Miután a város a Mediciek uralma alá került, a kastély elvesztette védelmi szerepét, és vidéki rezidenciává vált, valódi villává azonban sosem alakították át.
1885 óta a Ponticelli család tulajdona.
Nevét négy saroktornyáról kapta, amelyek alaprajzukban eltérnek egymástól, magasságukban és formájukban viszont hasonlók. A kastély magányosan áll egy kiemelkedő tisztáson, olajfák, ciprusok és más fák ölelésében.
Teljes egészében téglából épült, impozáns külsejét rézsűs falláb erősíti; ennek tövében, a várárok helyén, keskeny kert húzódik geometrikus mintájú sövényekkel. Végigfutó övpárkány jelzi a nemesi emeletet (piano nobile), az öregtorony és a tornyok koronázópárkányát pedig egyaránt háromkaréjos függőívsor és ferdén rakott téglasorok díszítik, amelyek élénk, fény-árnyékos csipkemintát rajzolnak. A nyílások többnyire nyomott ívesek, emellett néhány lőrés is akad. A főhomlokzatokon három ablaktengely fut, a tornyok minden külső oldalán pedig egy, amely a nagyobb tornyok tetején kettőre bővül. A falakat számos állványlyuk pettyezi.
A jellegzetesen sienai, kettős ívkeretes csúcsíves kapun át – amely fölött szuroköntő ül – jutsz be a kis, szabálytalan négyszög alaprajzú belső udvarba, amelyet három oldalról nyolcszögű vagy kötegelt pillérekre támaszkodó árkád övez. Innen rövid, szintén téglából rakott lépcső vezet fel a nemesi emeletre.