Leírás
A San Giacomo-templom Sienában, a via di Salicotto mentén áll, ma a Torre contrada oratóriuma.
A templomot 1532 és 1536 között építették hálából az 1526-os camollia-i győzelemért a pápai és firenzei csapatok felett. Mivel a csata 1526. július 25-én zajlott, azon a napon, amelynek védőszentje Idősebb Szent Jakab volt, a templomot is róla nevezték el. A Salicotto negyed csapatai a csatában tanúsított kiváló helytállásukért kapták meg az engedélyt, hogy a templomot a saját területükön felépíthessék; az épület az évek során aztán a Torre contrada tulajdonába került.
Az eredeti, 16. századi épületből semmi sem maradt meg, mert a templomot 1665 körül kezdték átalakítani és kibővíteni, majd 1702-ben szentelték fel újra, ismét július 25-én, a camollia-i csata évfordulóján. Ekkor építették újjá a homlokzatot is, ez azonban ma már nem látható, mert a 19. század végén a szienai purista építész, Giuseppe Partini helyreállítási kísérletet hajtott végre rajta. A harangtorony újjáépítése ezzel szemben Agenore Socini nevéhez fűződik, 1901-től.
A belső tér egyetlen, apszis nélküli hajó, négy különböző hosszúságú boltszakasszal. A boltozatot Dioniso Montorselli freskózta meg Szent Jakab dicsősége című művel (1700–1702), a stukkók Iacomo Franchini munkái, aki ugyanezekben az években dolgozott itt. A legrégebbi itt őrzött alkotás Giovanni di Lorenzo Madonna Szent Jakab és Szent Kristóf között című műve a jobb oldali oltáron (1545 körül). A mű szintén a camollia-i csata győzelmét ünnepli, hiszen július 25. Szent Jakab mellett Szent Kristóf ünnepe is. A főoltáron Szent Jakab vértanúsága látható, amelyet Rutilio Manetti jegyzett és 1605-ben datált. Tőle származik a maggianói kartauzi kolostorból, a városfalakon kívülről ide került Keresztre feszítés is, amely húsz évvel később (1625) készült, amikor a művészre határozottan hatott Caravaggio világos-sötét ábrázolásmódja. A többi, kevésbé értékes mű a 17. század második feléből való, és többnyire Szent Jakab alakját ünnepli.
Jelentős alkotás viszont a Keresztút (Kálvária felé menet), Sodoma késői műve (1546 körül), amelyet a közeli contradamúzeumban őriznek.
A templomot 1532 és 1536 között építették hálából az 1526-os camollia-i győzelemért a pápai és firenzei csapatok felett. Mivel a csata 1526. július 25-én zajlott, azon a napon, amelynek védőszentje Idősebb Szent Jakab volt, a templomot is róla nevezték el. A Salicotto negyed csapatai a csatában tanúsított kiváló helytállásukért kapták meg az engedélyt, hogy a templomot a saját területükön felépíthessék; az épület az évek során aztán a Torre contrada tulajdonába került.
Az eredeti, 16. századi épületből semmi sem maradt meg, mert a templomot 1665 körül kezdték átalakítani és kibővíteni, majd 1702-ben szentelték fel újra, ismét július 25-én, a camollia-i csata évfordulóján. Ekkor építették újjá a homlokzatot is, ez azonban ma már nem látható, mert a 19. század végén a szienai purista építész, Giuseppe Partini helyreállítási kísérletet hajtott végre rajta. A harangtorony újjáépítése ezzel szemben Agenore Socini nevéhez fűződik, 1901-től.
A belső tér egyetlen, apszis nélküli hajó, négy különböző hosszúságú boltszakasszal. A boltozatot Dioniso Montorselli freskózta meg Szent Jakab dicsősége című művel (1700–1702), a stukkók Iacomo Franchini munkái, aki ugyanezekben az években dolgozott itt. A legrégebbi itt őrzött alkotás Giovanni di Lorenzo Madonna Szent Jakab és Szent Kristóf között című műve a jobb oldali oltáron (1545 körül). A mű szintén a camollia-i csata győzelmét ünnepli, hiszen július 25. Szent Jakab mellett Szent Kristóf ünnepe is. A főoltáron Szent Jakab vértanúsága látható, amelyet Rutilio Manetti jegyzett és 1605-ben datált. Tőle származik a maggianói kartauzi kolostorból, a városfalakon kívülről ide került Keresztre feszítés is, amely húsz évvel később (1625) készült, amikor a művészre határozottan hatott Caravaggio világos-sötét ábrázolásmódja. A többi, kevésbé értékes mű a 17. század második feléből való, és többnyire Szent Jakab alakját ünnepli.
Jelentős alkotás viszont a Keresztút (Kálvária felé menet), Sodoma késői műve (1546 körül), amelyet a közeli contradamúzeumban őriznek.