Leírás
A San Pietro alla Magione-templom a Via Camollián áll, lépcsősor vezet fel hozzá. Kőből épült román stílusú templom, ahol a templomos lovagok zarándokszállást tartottak fenn. Megmaradt belőle egy huzatos (vitorla alakú) harangfal és a falazatba faragott keresztek.
A legkülönlegesebb jel az oldalfal kövébe vésett templomos keresztek sora. Mögötte, az apszis mellett áll a vitorla alakú harangfal, amely a templomos rendházakra jellemző.
A nyeregtetős, kőből épült, román stílusú homlokzat (12. vagy 13. század) gótikus kapuja a 14. századból származik. A kis ívekből álló záróeleme a 20. század elején önkényes átalakítást kapott. A jobb oldalon egy 1523 és 1526 között épült téglakápolna áll, amely a pestisjárvány miatti fogadalmi ajándék volt.
A belső egyszerű és szigorú: egyetlen hajó, magas és keskeny ablakok, megemelt szentély, apszis és fedélszékes tetőszerkezet. A mai állapot az 1957-es helyreállításoknak köszönhető.
A műalkotások között található egy 14. századi gótikus falifülke, amelyben a misén használt szent edényeket tartották, valamint Cristoforo di Bindoccio és Meo di Pero 14. század végi egyszínű freskótöredékei, amelyek a régi zarándokszállás egyik termából kerültek ide.
A jobb oldali kápolnában Bartolomeo Neroni, azaz „il Riccio” 16. századi Madonna a gyermekkel című festménye, valamint Diego Pesco 1760-ban készült, Keresztelő Szent Jánost és Szent Pétert ábrázoló Madonnája látható.
A templom már 998-tól említésre kerül, és legalább a 12. század óta a templomos lovagoké volt: ezt egy 1148-as irat tanúsítja. Zarándokszállást tartottak itt fenn, „la Magione” néven, és ez adta a templom nevét.
1312-ben a templomosokat feloszlatták, a templom pedig a johannita lovagokhoz, a későbbi máltai lovagokhoz került, majd az egyházmegyéhez, amelynek plébániatemploma.
A Máltához fűződő kapcsolat sosem szakadt meg. A templom ma is az a hely, ahol a Szuverén Máltai Lovagrend sienai tagozata összegyűlik. 1980-ban itt fogadták a nagymestert, Fra' Angelo de Mojana di Colognát, mert az Istrice kerület, amelynek területén a templom áll, megkapta a „Sovrana” (Szuverén) címet.
A legkülönlegesebb jel az oldalfal kövébe vésett templomos keresztek sora. Mögötte, az apszis mellett áll a vitorla alakú harangfal, amely a templomos rendházakra jellemző.
A nyeregtetős, kőből épült, román stílusú homlokzat (12. vagy 13. század) gótikus kapuja a 14. századból származik. A kis ívekből álló záróeleme a 20. század elején önkényes átalakítást kapott. A jobb oldalon egy 1523 és 1526 között épült téglakápolna áll, amely a pestisjárvány miatti fogadalmi ajándék volt.
A belső egyszerű és szigorú: egyetlen hajó, magas és keskeny ablakok, megemelt szentély, apszis és fedélszékes tetőszerkezet. A mai állapot az 1957-es helyreállításoknak köszönhető.
A műalkotások között található egy 14. századi gótikus falifülke, amelyben a misén használt szent edényeket tartották, valamint Cristoforo di Bindoccio és Meo di Pero 14. század végi egyszínű freskótöredékei, amelyek a régi zarándokszállás egyik termából kerültek ide.
A jobb oldali kápolnában Bartolomeo Neroni, azaz „il Riccio” 16. századi Madonna a gyermekkel című festménye, valamint Diego Pesco 1760-ban készült, Keresztelő Szent Jánost és Szent Pétert ábrázoló Madonnája látható.
A templom már 998-tól említésre kerül, és legalább a 12. század óta a templomos lovagoké volt: ezt egy 1148-as irat tanúsítja. Zarándokszállást tartottak itt fenn, „la Magione” néven, és ez adta a templom nevét.
1312-ben a templomosokat feloszlatták, a templom pedig a johannita lovagokhoz, a későbbi máltai lovagokhoz került, majd az egyházmegyéhez, amelynek plébániatemploma.
A Máltához fűződő kapcsolat sosem szakadt meg. A templom ma is az a hely, ahol a Szuverén Máltai Lovagrend sienai tagozata összegyűlik. 1980-ban itt fogadták a nagymestert, Fra' Angelo de Mojana di Colognát, mert az Istrice kerület, amelynek területén a templom áll, megkapta a „Sovrana” (Szuverén) címet.