Leírás
A Szent Ágoston-templom a Prato Sant'Agostino téren áll, és sokkal gazdagabb, mint amilyennek az egyszerű homlokzat sejteti. Az ágostonrendiek 1258-ban alapították, belseje 18. századi: egyhajós, a hatalmas, színes márványoltárok pedig sienai és más festményeket őriznek.
A Piccolomini-kápolna a jobb oldali fal egyik ajtaján nyílik. Hátul áll az 1596-os oltár Sodoma Háromkirályok imádása című képével (1531 körül). Szemben, a falon egy lunettában ott van Ambrogio Lorenzetti Maestàja (1337–1338), a templom legrégebbi alkotása.
Ne hagyd ki Perugino Keresztre feszítését a jobb oldali második oltárnál: ez a művész egyetlen festménye a városban. Mariano Chigi rendelte meg 1502-ben, de 1506 és 1507 között készült el. A predella két részre oszlik: az egyik a New York-i Metropolitan Museumban, a másik a chicagói Art Institute-ban található.
A jobb oldali kereszthajó végén lévő Bichi-kápolnában 15. századi freskók kerültek elő: két Luca Signorelli-féle szibilla a lunettákban, valamint Francesco di Giorgio Martini és műhelye két egyszínű (monokróm) képe, amelyek Szűz Mária születését és Krisztus születését ábrázolják. A majolikapadló 1488-ból való.
Találsz itt barokk oltárokat is Alessandro Casolani és Ventura Salimbeni oltárképeivel, Carlo Maratta Szeplőtelen fogantatás című festményét (1681), Francesco Vanni Konstantin megkeresztelése című művét, valamint II. Piusz pápa síremlékét, amelyet Giovanni Duprè faragott 1850-ben.
Lorenzetti műve a véletlennek köszönhetően maradt fenn. A 16. század végén a Piccolominik átépítették a kápolnát, és a falhoz hatalmas oltárt állítottak: a Maestà így elrejtőzött, de senki sem törődött azzal, hogy lekaparja, a kápolna többi freskója viszont elveszett.
1944-ben fedezték fel újra. Hogy Sodoma táblaképét megóvják a bombázásoktól, a Piccolomini-oltárt a kápolna átellenes oldalára helyezték, mögötte pedig előbukkant a 14. századi freskó.
A templom mai arculatát egy tűzvésznek köszönheti. Az 1747-es pusztító tűz után Luigi Vanvitelli újította meg a belsőt, aki 1755-ben klasszicizáló, 18. századi köntöst adott a korábbi szerkezeteknek.
A 19. század elején, a napóleoni szerzetesrend-feloszlatások idején az ágostonrendiek elhagyták a kolostort, amelyet a Convitto Tolomeire bíztak. A téglahomlokzatot Agostino Fantastici oszlopos előcsarnoka (1818–1819) takarja. A homlokzat belső oldalán egy 1522 és 1526 között épült orgona áll.
A Piccolomini-kápolna a jobb oldali fal egyik ajtaján nyílik. Hátul áll az 1596-os oltár Sodoma Háromkirályok imádása című képével (1531 körül). Szemben, a falon egy lunettában ott van Ambrogio Lorenzetti Maestàja (1337–1338), a templom legrégebbi alkotása.
Ne hagyd ki Perugino Keresztre feszítését a jobb oldali második oltárnál: ez a művész egyetlen festménye a városban. Mariano Chigi rendelte meg 1502-ben, de 1506 és 1507 között készült el. A predella két részre oszlik: az egyik a New York-i Metropolitan Museumban, a másik a chicagói Art Institute-ban található.
A jobb oldali kereszthajó végén lévő Bichi-kápolnában 15. századi freskók kerültek elő: két Luca Signorelli-féle szibilla a lunettákban, valamint Francesco di Giorgio Martini és műhelye két egyszínű (monokróm) képe, amelyek Szűz Mária születését és Krisztus születését ábrázolják. A majolikapadló 1488-ból való.
Találsz itt barokk oltárokat is Alessandro Casolani és Ventura Salimbeni oltárképeivel, Carlo Maratta Szeplőtelen fogantatás című festményét (1681), Francesco Vanni Konstantin megkeresztelése című művét, valamint II. Piusz pápa síremlékét, amelyet Giovanni Duprè faragott 1850-ben.
Lorenzetti műve a véletlennek köszönhetően maradt fenn. A 16. század végén a Piccolominik átépítették a kápolnát, és a falhoz hatalmas oltárt állítottak: a Maestà így elrejtőzött, de senki sem törődött azzal, hogy lekaparja, a kápolna többi freskója viszont elveszett.
1944-ben fedezték fel újra. Hogy Sodoma táblaképét megóvják a bombázásoktól, a Piccolomini-oltárt a kápolna átellenes oldalára helyezték, mögötte pedig előbukkant a 14. századi freskó.
A templom mai arculatát egy tűzvésznek köszönheti. Az 1747-es pusztító tűz után Luigi Vanvitelli újította meg a belsőt, aki 1755-ben klasszicizáló, 18. századi köntöst adott a korábbi szerkezeteknek.
A 19. század elején, a napóleoni szerzetesrend-feloszlatások idején az ágostonrendiek elhagyták a kolostort, amelyet a Convitto Tolomeire bíztak. A téglahomlokzatot Agostino Fantastici oszlopos előcsarnoka (1818–1819) takarja. A homlokzat belső oldalán egy 1522 és 1526 között épült orgona áll.