Leírás
A Sant'Andrea-templom említése 1175-ből (vagy biztosabban 1262-ből) származik, és az idők során jelentős átalakításokon esett át. A tizennyolcadik század második felében a román stílusú templomot megemelték, belsejét pillérekkel, ívekkel és boltozatokkal változatosabbá tették, homlokzatát pedig a kétkarú bejárati lépcsővel egészítették ki. A huszadik századi helyreállítások célja az volt, hogy a nyeregtetős homlokzat, a harangtorony és az udvar visszakapja középkori formáját.
Kívülről az apszis tűnik ki, amely a templom eredeti román kori formáinak tanúja.
A belső egyetlen apszisos hajóból áll. Figyelemre méltó a tizenötödik század közepéről származó dombormű (Madonna gyermekkel), amely talán Jacopo della Quercia iskolájához köthető; Martino di Bartolomeo tizenötödik századi, egyszínű freskója a jobb oldali oltáron (Szent Anna, a Madonna és a gyermek); egy megrongálódott, tizenötödik századi freskó a sassettai iskola köréből a bal oldali oltáron; a főoltáron pedig Giovanni di Paolo poliptichonja, Szűz Mária megkoronázása Szent Péter és Szent András között (1445). A templomban két tizennyolcadik századi vászon is látható: Apollonio Nasini művei a boldog Aldobrandesca Ponzi és a chiatinai boldog Alberto jeleneteit ábrázolják.
Kívülről az apszis tűnik ki, amely a templom eredeti román kori formáinak tanúja.
A belső egyetlen apszisos hajóból áll. Figyelemre méltó a tizenötödik század közepéről származó dombormű (Madonna gyermekkel), amely talán Jacopo della Quercia iskolájához köthető; Martino di Bartolomeo tizenötödik századi, egyszínű freskója a jobb oldali oltáron (Szent Anna, a Madonna és a gyermek); egy megrongálódott, tizenötödik századi freskó a sassettai iskola köréből a bal oldali oltáron; a főoltáron pedig Giovanni di Paolo poliptichonja, Szűz Mária megkoronázása Szent Péter és Szent András között (1445). A templomban két tizennyolcadik századi vászon is látható: Apollonio Nasini művei a boldog Aldobrandesca Ponzi és a chiatinai boldog Alberto jeleneteit ábrázolják.