Leírás
A Lecceto-i San Salvatore-remetekolostor (egyszerűbben Lecceto remetekolostora) Sovicille községben található, Siena tartományban, a Siena–Colle di Val d'Elsa–Montalcino érsekség területén.
A templomot már 1223-ból ismerik, 1317-ben újjáépítették, 1344-ben pedig kibővítették.
Egyhajós, apszisszerű szentéllyel záruló alaprajzú, előtte soklapú pillérekre támaszkodó tornác áll. Az egyszerű, nyeregtetős homlokzaton egy befalazott kerek ablak (óculus) és egy román stílusú kapu nyílik.
A barokk formában átalakított belső tér 14. századi freskókat őriz.
A kolostori helyiségek két kerengő körül sorakoznak: az egyik gótikus, a másik 15. századi. A homlokzat külső falán és a tornác mentén egyszínű (monokróm) freskók futnak, amelyek a poklot, a mennyországot, az irgalmasság cselekedeteit, valamint a béke és a háború idejének életét ábrázolják.
További érdekes monokróm freskók a remeteélet jeleneteivel a 15. századi kerengőben láthatók.
A remetekolostor a 14. századtól Sienai Szent Katalin tevékenységéhez kötődő misztikus központtá vált, és William Flete angol teológus, Szent Katalin társa választotta lakóhelyéül. 1385. május 19-én az ágostonosok rendfőnöke, velencei Bartolomeo, közvetlenül megválasztása után elhatározta, hogy Leccetót a lelkiség példaértékű központjává teszi, és az 1387. március 3-i rendelettel a rendfőnök közvetlen joghatósága alá helyezte. 1398 és 1408 között Filippo Agazzari volt a perjele, aki később az ágostonos obszerváns kongregáció általános helynöke lett. A 15. század folyamán Lecceto összesen három perjelt adott a rendnek, köztük Alessandro Oliva bíborost. A reneszánsz idején a humanista és filozófus viterbói Egidio ágostonos bíboros 1502-től többször is hosszabb időt töltött itt, és egyik művét, a Panegyricus pro coenobio Ilicetano című írást a kolostornak ajánlotta.
A templomot már 1223-ból ismerik, 1317-ben újjáépítették, 1344-ben pedig kibővítették.
Egyhajós, apszisszerű szentéllyel záruló alaprajzú, előtte soklapú pillérekre támaszkodó tornác áll. Az egyszerű, nyeregtetős homlokzaton egy befalazott kerek ablak (óculus) és egy román stílusú kapu nyílik.
A barokk formában átalakított belső tér 14. századi freskókat őriz.
A kolostori helyiségek két kerengő körül sorakoznak: az egyik gótikus, a másik 15. századi. A homlokzat külső falán és a tornác mentén egyszínű (monokróm) freskók futnak, amelyek a poklot, a mennyországot, az irgalmasság cselekedeteit, valamint a béke és a háború idejének életét ábrázolják.
További érdekes monokróm freskók a remeteélet jeleneteivel a 15. századi kerengőben láthatók.
A remetekolostor a 14. századtól Sienai Szent Katalin tevékenységéhez kötődő misztikus központtá vált, és William Flete angol teológus, Szent Katalin társa választotta lakóhelyéül. 1385. május 19-én az ágostonosok rendfőnöke, velencei Bartolomeo, közvetlenül megválasztása után elhatározta, hogy Leccetót a lelkiség példaértékű központjává teszi, és az 1387. március 3-i rendelettel a rendfőnök közvetlen joghatósága alá helyezte. 1398 és 1408 között Filippo Agazzari volt a perjele, aki később az ágostonos obszerváns kongregáció általános helynöke lett. A 15. század folyamán Lecceto összesen három perjelt adott a rendnek, köztük Alessandro Oliva bíborost. A reneszánsz idején a humanista és filozófus viterbói Egidio ágostonos bíboros 1502-től többször is hosszabb időt töltött itt, és egyik művét, a Panegyricus pro coenobio Ilicetano című írást a kolostornak ajánlotta.