Leírás
A Szakrális Művészetek Egyházmegyei Múzeuma a Szent Bernardin-oratórium melletti termekben található, a Piazza San Francescón, és két látogatást kínál egyben. Az egyik oldalon a 13. századtól a 18. századig terjedő sienai festészet és szobrászat, a másikon egy oratórium látható, amelyet három nagy 16. századi festő freskózott ki.
A fő látványosság az oratórium emeleti szintje: 1518 és 1532 között Sodoma, Girolamo del Pacchia és Beccafumi festette ide a Szűz történetét. A jelenetekben felismerhető Michelangelo és Raffaello római műveinek hatása, mindenekelőtt a Sixtus-kápolna mennyezetéé és a vatikáni Stanzéké.
Idefent a mennyezet kazettás, kerubfejekkel díszítve, a falak pedig fából készültek, Ventura Turapilli stukkóival. Az oltár két oldalán egy kis tábla látható a monogrammal, amelyről a hagyomány azt tartja, hogy a szent tulajdona volt, valamint egy 13. századi bizánci ikon.
Az alsó szint boltozatát freskó díszíti: a Madonna, aki Siena, Szent Bernardin és Szent Katalin védelmezője. Arcangelo Salimbeni kezdte el, Francesco Vanni pedig 1580-ban fejezte be. A lunettákon Bernardin életének jelenetei láthatók.
A múzeum termeiben a kiindulópont a tressai Madonna 1235 körül: a sienai festészeti hagyomány legrégebbi ikonja. Kicsit odébb található Ambrogio Lorenzetti Tejet adó Madonnája, a 14. század híres alkotása.
A 15. századra lépve a Sassetta-féle molli Madonnával és Matteo di Giovanni Angyali üdvözletével találkozol, amely hűen másolja Simone Martini 14. századi művét. Vecchietta egy freskó Pietàt és ugyanezt a jelenetet festett fában is megalkotta.
Az előcsarnokban, egy ív felett Jacopo della Quercia festett terrakotta Madonna a gyermekkel című műve áll 1420 körülről. A régi sekrestyében a 15–18. századi alkotások vannak kiállítva, köztük Beccafumi Keresztet vivő Krisztusa.
Itt tényleg prédikáltak. Szent Bernardin szokott beszélni ezen a helyen, és az 1450-es szentté avatása után a társulat felvette a nevét, és elhatározta az oratórium felépítését. Kívül egy téglahomlokzat maradt meg 1574-es travertin kapuval, fent pedig egy sugárzó koronggal, rajta az IHS monogrammal.
Érdekesség: a sekrestyében néhány kis táblát, amelyet Sodoma és Il Riccio festett, halottszállító hordágyként használtak. Egy ládika alakú ereklyetartó pedig a szent néhány tárgyát és belsőségeit őrzi, amelyeket L'Aquilából küldtek, ahol Bernardin meghalt és el van temetve.
A 18. századi vásznak között ott van annak a freskónak a vázlata is, amelyet Antonio Nasini és öccse, Giuseppe Nicola festett a 17. század végén a Camollia-előkapuhoz, amely később elpusztult az 1944-es bombázásokban.
A fő látványosság az oratórium emeleti szintje: 1518 és 1532 között Sodoma, Girolamo del Pacchia és Beccafumi festette ide a Szűz történetét. A jelenetekben felismerhető Michelangelo és Raffaello római műveinek hatása, mindenekelőtt a Sixtus-kápolna mennyezetéé és a vatikáni Stanzéké.
Idefent a mennyezet kazettás, kerubfejekkel díszítve, a falak pedig fából készültek, Ventura Turapilli stukkóival. Az oltár két oldalán egy kis tábla látható a monogrammal, amelyről a hagyomány azt tartja, hogy a szent tulajdona volt, valamint egy 13. századi bizánci ikon.
Az alsó szint boltozatát freskó díszíti: a Madonna, aki Siena, Szent Bernardin és Szent Katalin védelmezője. Arcangelo Salimbeni kezdte el, Francesco Vanni pedig 1580-ban fejezte be. A lunettákon Bernardin életének jelenetei láthatók.
A múzeum termeiben a kiindulópont a tressai Madonna 1235 körül: a sienai festészeti hagyomány legrégebbi ikonja. Kicsit odébb található Ambrogio Lorenzetti Tejet adó Madonnája, a 14. század híres alkotása.
A 15. századra lépve a Sassetta-féle molli Madonnával és Matteo di Giovanni Angyali üdvözletével találkozol, amely hűen másolja Simone Martini 14. századi művét. Vecchietta egy freskó Pietàt és ugyanezt a jelenetet festett fában is megalkotta.
Az előcsarnokban, egy ív felett Jacopo della Quercia festett terrakotta Madonna a gyermekkel című műve áll 1420 körülről. A régi sekrestyében a 15–18. századi alkotások vannak kiállítva, köztük Beccafumi Keresztet vivő Krisztusa.
Itt tényleg prédikáltak. Szent Bernardin szokott beszélni ezen a helyen, és az 1450-es szentté avatása után a társulat felvette a nevét, és elhatározta az oratórium felépítését. Kívül egy téglahomlokzat maradt meg 1574-es travertin kapuval, fent pedig egy sugárzó koronggal, rajta az IHS monogrammal.
Érdekesség: a sekrestyében néhány kis táblát, amelyet Sodoma és Il Riccio festett, halottszállító hordágyként használtak. Egy ládika alakú ereklyetartó pedig a szent néhány tárgyát és belsőségeit őrzi, amelyeket L'Aquilából küldtek, ahol Bernardin meghalt és el van temetve.
A 18. századi vásznak között ott van annak a freskónak a vázlata is, amelyet Antonio Nasini és öccse, Giuseppe Nicola festett a 17. század végén a Camollia-előkapuhoz, amely később elpusztult az 1944-es bombázásokban.