Leírás
A siénai Botanikus kert a Sienai Egyetem kertje a via Mattioliban, a Tufi-kapu közelében, a városfalakon belül.
Egy domboldal mintegy két és fél hektárját foglalja el, és egyesíti a gyógynövények ágyásait, egy kis parkot egzotikus fákkal, egy igazi kis gazdaságot és az üvegházakat, köztük egy régit 1875-ből.
Minden a betegeket gyógyító növényekkel kezdődött. A XVII. század elején a Santa Maria della Scala kórháznak megvolt a maga Orto dei Semplici nevű kertje, ahol gyógynövényeket termesztettek.
1784-ben Péter Lipót nagyherceg az egyetem botanikus kertjévé alakította, 1856-ban pedig több hely miatt ide költöztették, az Accademia dei Fisiocritici mellé.
Az utcai bejáratot, amelyet 1866-ban nyitottak meg, két vízinövényes medence díszíti. 1964-ben megkétszerezték a terület nagyságát, új épületekkel az egyetemi intézetek számára, amelyek magukba foglaltak egy kis, 19. századi hideg házat.
A domboldal három részre oszlik. Legfelül van az iskola, mesterséges teraszokkal és téglalap alakú ágyásokkal a gyógyszerészetben, a illatszeriparban és a konyhában használt növényeknek.
Lejjebb található a park, szabadban is megálló egzotikus fákkal és cserjékkel, például birssel, gránátalmával és jujubával, valamint közép- és dél-toszkánai növényekkel és a nyitvamagvúak gyűjteményével.
Legalul van a gazdaság, ahol azt igyekeztek felidézni, milyen volt a város falain belüli talaj. Itt a kutatók által vizsgált gyümölcsfák nőnek; egy nemrég épült sziklakert és egy páfránykert ritkán látható, természetes élőhelyekről származó toszkánai növényeket mutat be.
Három üvegház ad otthont az egzotikus növényeknek. Az 1875-ben vasból és színes üvegből épült meleg házban orchideák, páfrányok és agávék nőnek; egy másik üvegházban félsivatagi környezetek növényei találnak menedéket, például amerikai kaktuszok és afrikai kutyatejek.
A mai méreteket és elrendezést az idők során egymást követő igazgatóknak köszönhetjük. Így a kert összefoglalja az egyetem történetét: a gyógyító növények kertjétől, mint a XVII. században, a gyümölcsfák kutatásának és az egzotikus fajok gyűjteményeinek helyéig.
Egy domboldal mintegy két és fél hektárját foglalja el, és egyesíti a gyógynövények ágyásait, egy kis parkot egzotikus fákkal, egy igazi kis gazdaságot és az üvegházakat, köztük egy régit 1875-ből.
Minden a betegeket gyógyító növényekkel kezdődött. A XVII. század elején a Santa Maria della Scala kórháznak megvolt a maga Orto dei Semplici nevű kertje, ahol gyógynövényeket termesztettek.
1784-ben Péter Lipót nagyherceg az egyetem botanikus kertjévé alakította, 1856-ban pedig több hely miatt ide költöztették, az Accademia dei Fisiocritici mellé.
Az utcai bejáratot, amelyet 1866-ban nyitottak meg, két vízinövényes medence díszíti. 1964-ben megkétszerezték a terület nagyságát, új épületekkel az egyetemi intézetek számára, amelyek magukba foglaltak egy kis, 19. századi hideg házat.
A domboldal három részre oszlik. Legfelül van az iskola, mesterséges teraszokkal és téglalap alakú ágyásokkal a gyógyszerészetben, a illatszeriparban és a konyhában használt növényeknek.
Lejjebb található a park, szabadban is megálló egzotikus fákkal és cserjékkel, például birssel, gránátalmával és jujubával, valamint közép- és dél-toszkánai növényekkel és a nyitvamagvúak gyűjteményével.
Legalul van a gazdaság, ahol azt igyekeztek felidézni, milyen volt a város falain belüli talaj. Itt a kutatók által vizsgált gyümölcsfák nőnek; egy nemrég épült sziklakert és egy páfránykert ritkán látható, természetes élőhelyekről származó toszkánai növényeket mutat be.
Három üvegház ad otthont az egzotikus növényeknek. Az 1875-ben vasból és színes üvegből épült meleg házban orchideák, páfrányok és agávék nőnek; egy másik üvegházban félsivatagi környezetek növényei találnak menedéket, például amerikai kaktuszok és afrikai kutyatejek.
A mai méreteket és elrendezést az idők során egymást követő igazgatóknak köszönhetjük. Így a kert összefoglalja az egyetem történetét: a gyógyító növények kertjétől, mint a XVII. században, a gyümölcsfák kutatásának és az egzotikus fajok gyűjteményeinek helyéig.