Leírás
A Palazzo del Magnifico Pandolfo Petrucci, Siena urának rezidenciája volt. A Piazza San Giovanni téren áll, a Via dei Pellegrini sarkán, és korának egyik leggazdagabban díszített palotája volt, bár kincsei mára a fél világ múzeumaiban szóródtak szét.
1508-ban építette Domenico di Bartolomeo, Giacomo Cozzarelli tervei alapján. A homlokzatot számos csengettyű és míves bronz karperec díszítette, amelyeket ma a Palazzo Pubblicóban őriznek.
A palota szíve a főterem volt a díszemeleten: szinte négyzet alakú helyiség, amelynek mennyezetét Pinturicchio és műhelye festette. A mennyezeten mitológiai jelenetes mezők láthatók, amelyek Néró Domus Aureájának aranyozott boltozatát dolgozták át; a festő Rómában személyesen is megnézte azt.
A falakon nyolc freskójelenet állt ókori hősökkel és klasszikus történetekkel, Luca Signorelli, Pinturicchio és Girolamo Genga alkotásai. Körös-körül a Barili-műhely faragta faszerkezet húzódott, a padlón pedig groteszk mintás majolikacsempék voltak.
Ma ez a terem már csak darabokban látható. A mennyezet 1814 óta a New York-i Metropolitan Múzeumban van. Három freskó a londoni National Galleryben található (A Szüzesség legyőzi Ámort, Odüsszeusz hazatérése, Coriolanus kibékülése), másik kettő, Genga művei, a sienai Nemzeti Képtárban.
Pandolfo 1487 és 1512 között a város tényleges ura volt, hatalma ellenségeket és zsarnoksági vádakat hozott neki. Mégis Magnificónak, vagyis Pompásnak nevezték, mert lecsendesítette a város pártjait, a firenzei Lorenzo il Magnificót követve példaképként.
Lorenzóhoz hasonlóan, aki a spedalettói villában gyűjtötte maga köré a legnagyobb festőket, ő is a Sienában működő legjobb művészeket akarta maga körül tudni. A díszítés, amely 1509-ben készült el, apropója valószínűleg fia, Borghese és Vittoria Piccolomini esküvője volt, amelyet szeptember 22-én tartottak.
A festmények üzenetet hordoztak: Odüsszeusz hazatérése Pandolfo, majd fia száműzetésből való visszatérésére utalt, Aeneas menekülése a három nemzedéknyi Petruccira, Apellész rágalmazása pedig az igazságszolgáltatás helyes gyakorlására.
A Mediciekhez hasonlóan a Petrucciak sorsa is hullámzó volt. Néhány hónappal Pandolfo 1512-es halála után Borghesét elűzték a városból, és attól kezdve a díszítés fokozatosan szétszóródott, egészen a freskók 19. század negyvenes éveiben történt leválasztásáig.
1508-ban építette Domenico di Bartolomeo, Giacomo Cozzarelli tervei alapján. A homlokzatot számos csengettyű és míves bronz karperec díszítette, amelyeket ma a Palazzo Pubblicóban őriznek.
A palota szíve a főterem volt a díszemeleten: szinte négyzet alakú helyiség, amelynek mennyezetét Pinturicchio és műhelye festette. A mennyezeten mitológiai jelenetes mezők láthatók, amelyek Néró Domus Aureájának aranyozott boltozatát dolgozták át; a festő Rómában személyesen is megnézte azt.
A falakon nyolc freskójelenet állt ókori hősökkel és klasszikus történetekkel, Luca Signorelli, Pinturicchio és Girolamo Genga alkotásai. Körös-körül a Barili-műhely faragta faszerkezet húzódott, a padlón pedig groteszk mintás majolikacsempék voltak.
Ma ez a terem már csak darabokban látható. A mennyezet 1814 óta a New York-i Metropolitan Múzeumban van. Három freskó a londoni National Galleryben található (A Szüzesség legyőzi Ámort, Odüsszeusz hazatérése, Coriolanus kibékülése), másik kettő, Genga művei, a sienai Nemzeti Képtárban.
Pandolfo 1487 és 1512 között a város tényleges ura volt, hatalma ellenségeket és zsarnoksági vádakat hozott neki. Mégis Magnificónak, vagyis Pompásnak nevezték, mert lecsendesítette a város pártjait, a firenzei Lorenzo il Magnificót követve példaképként.
Lorenzóhoz hasonlóan, aki a spedalettói villában gyűjtötte maga köré a legnagyobb festőket, ő is a Sienában működő legjobb művészeket akarta maga körül tudni. A díszítés, amely 1509-ben készült el, apropója valószínűleg fia, Borghese és Vittoria Piccolomini esküvője volt, amelyet szeptember 22-én tartottak.
A festmények üzenetet hordoztak: Odüsszeusz hazatérése Pandolfo, majd fia száműzetésből való visszatérésére utalt, Aeneas menekülése a három nemzedéknyi Petruccira, Apellész rágalmazása pedig az igazságszolgáltatás helyes gyakorlására.
A Mediciekhez hasonlóan a Petrucciak sorsa is hullámzó volt. Néhány hónappal Pandolfo 1512-es halála után Borghesét elűzték a városból, és attól kezdve a díszítés fokozatosan szétszóródott, egészen a freskók 19. század negyvenes éveiben történt leválasztásáig.