Leírás
A Salimbeni-palota (Palazzo Salimbeni), régi nevén Rocca vagy Castellare Salimbeni, Siena központjának egyik történelmi épülete a Salimbeni téren, és 1866 óta a Monte dei Paschi bank központja. Kívülről 14. századinak tűnik, de a térre néző homlokzat nagyrészt neogótikus.
A téri homlokzat a 14. századi Sienát igyekszik megidézni: hegyesíves nyílások alatti hármas ablakok, párkánykoronázat és vakárkádok megszakítatlan sora, mind olyan elem, amely a Palazzo Pubblicóra emlékeztet. Tervezője Giuseppe Partini, aki 1877-től régi stílusban restaurálta.
Az igazi középkor a hátsó oldalon vár, ahová a via dell'Abbadia felől lehet eljutni. A téglából épült hátsó homlokzatot két hatalmas torony fogja közre, és megmaradt az egyik régi torony, valamint a Salimbeni-család fondacója (Fondaco dei Salimbeni) is.
Bent a bank képtárat őriz, amely a sienai művészetre specializálódott: Pietro Lorenzetti, Sassetta, Jacopo della Quercia, Sano di Pietro és Domenico Beccafumi alkotásai láthatók benne. Itt található a Monte dei Paschi történelmi levéltára is, iratokkal, pecsétekkel és ügyviteli könyvekkel.
A palota a 14. században épült a Salimbeni család 12–13. századi kastélyának (castellare) kibővítésével; az épület a kora középkori városfalhoz simult, a San Donato-templom közelében. A templomot később konferenciateremmé és a bank festménygyűjteményének múzeumi terévé alakították.
Aztán 1419-ben a Köztársaság elkobozta: a palota részben a sóvám hivatala (Dogana del Sale), részben a Gabella hivatala lett. 1472-től itt működött a Monte Pio is, amelyet az uzsora megfékezésére hoztak létre.
A Monte Piót később beolvasztotta a Monte dei Paschi, amelynek neve a Maremma legelőire utal; ezeket a sienai állam kezelte, és éves jövedelmük szolgált a kölcsönök fedezetéül. 1866-ban a bank megvásárolta a palotát, és központjává tette.
A 20. század újabb felújításokat hozott. Carlo Ariotti és Vittorio Mariani a tér szomszédos palotáit is átalakította, 1959-től pedig Pierluigi Spadolini nyúlt ismét a történelmi székházhoz: a Salimbeni család régi tornyához új, vasbeton csigalépcsőt illesztett.
A téri homlokzat a 14. századi Sienát igyekszik megidézni: hegyesíves nyílások alatti hármas ablakok, párkánykoronázat és vakárkádok megszakítatlan sora, mind olyan elem, amely a Palazzo Pubblicóra emlékeztet. Tervezője Giuseppe Partini, aki 1877-től régi stílusban restaurálta.
Az igazi középkor a hátsó oldalon vár, ahová a via dell'Abbadia felől lehet eljutni. A téglából épült hátsó homlokzatot két hatalmas torony fogja közre, és megmaradt az egyik régi torony, valamint a Salimbeni-család fondacója (Fondaco dei Salimbeni) is.
Bent a bank képtárat őriz, amely a sienai művészetre specializálódott: Pietro Lorenzetti, Sassetta, Jacopo della Quercia, Sano di Pietro és Domenico Beccafumi alkotásai láthatók benne. Itt található a Monte dei Paschi történelmi levéltára is, iratokkal, pecsétekkel és ügyviteli könyvekkel.
A palota a 14. században épült a Salimbeni család 12–13. századi kastélyának (castellare) kibővítésével; az épület a kora középkori városfalhoz simult, a San Donato-templom közelében. A templomot később konferenciateremmé és a bank festménygyűjteményének múzeumi terévé alakították.
Aztán 1419-ben a Köztársaság elkobozta: a palota részben a sóvám hivatala (Dogana del Sale), részben a Gabella hivatala lett. 1472-től itt működött a Monte Pio is, amelyet az uzsora megfékezésére hoztak létre.
A Monte Piót később beolvasztotta a Monte dei Paschi, amelynek neve a Maremma legelőire utal; ezeket a sienai állam kezelte, és éves jövedelmük szolgált a kölcsönök fedezetéül. 1866-ban a bank megvásárolta a palotát, és központjává tette.
A 20. század újabb felújításokat hozott. Carlo Ariotti és Vittorio Mariani a tér szomszédos palotáit is átalakította, 1959-től pedig Pierluigi Spadolini nyúlt ismét a történelmi székházhoz: a Salimbeni család régi tornyához új, vasbeton csigalépcsőt illesztett.